Egy zenekar. Zene. Tényleg zene. Tudnak a fiúk. Hogy elfelejtettem, évekig. Most, mikor a napokban kaptam a hírt, hogy Steve Porcaro meghalt. Akkor vettem elő. Kazettáim is vannak, és lejátssza. Még van a magnóban múlt-opció. Magnó? Olyan sincs, múlt sincs, mert nem kereshető fel, a múlt nem hivatal, hagyjuk.

Jó napot kívánok! (Belepusztulnál, ha azt mondanád végre, tegezzelek.)

Foglaljon helyet! (Ülj már le, állsz itt, mint fasz a lakodalomban.)

Jó étvágyat! (Egyétek meg szövegelés nélkül, és húzás, mert aludni akarok menni.)

Kellemes ünnepeket! (Három napig zabálhatsz, neked való program.)

Slovrenszky Pali bácsi egy kellemesen esős, ködös reggelen beslattyogott a hivatalba, hogy megváltoztassa a nevét 456 78 93-ra.

Hát, ez elég gyengécskére sikeredett megint. Abszolút nem vicces. Bocs, de nem tudtam nevetni. Csak erőlködést érzek. Elég gáz ez a blog amúgy is. Mindig olvasom, de egyre gázabb. Erőltetett. Szar. Az elején se volt valami jó, de mostanában már nagyon béna. Az ilyen ember ne írjon blogot, ne írjon semmit, bocs. El se mosolyodtam, nem ment. Ciki. Egy tízéves gyerek jobb poénokat tud írni. Nagyanyám viccesebb nálad.

A kövér kisfiú nézte a sovány kisfiút, hogy ez nem létezik, ilyen vékony kisfiú nincs is, a sovány kisfiú pedig észrevette, hogy a dagi figyeli őt, ez nem igaz, gondolta, ennyi kiló a világon nincs. Ahogy így becsülgették egymás súlyát, fitymálva-értékelgetve, egyszer csak belépett az osztályterembe egy még kövérebb, és egy még soványabb kisfiú.

AKIK 1990 ELŐTT SZÜLETTEK, AZOKNAK KÖTELEZŐ VÉGIGOLVASNI – NAGYON IGAZ!!!

(A közösségi oldalakon időnként felbukkanó, a "régen minden jobb volt" közhelyes nosztalgia-érvelésekkel teletűzdelt írás paródiája.)

Mi még tudjuk, milyen az, hogy trágyás talicskával menni a közértbe bevásárlókocsi helyett. A közértbe, ahol csak hypót lehetett kapni. Azt vettük, azt vedeltük, mert nem volt más a polcokon. Rágógumi? Mi nem rágóztunk, hanem a szánkat harapdáltuk belülről, és üdítő helyett a kiharapott sebből ömlő vért nyeltük literszámra. Mi még nem ehettünk csokit, hanem cukrozott tehéntrágyából készített anyukánk nekünk különleges édességet. Majszoltuk, és boldogok voltunk. És ha kihánytuk, nem mentünk orvoshoz, hanem kacagtunk egy édeset.