Slovrenszky Pali bácsi egy kellemesen esős, ködös reggelen beslattyogott a hivatalba, hogy megváltoztassa a nevét 456 78 93-ra.

A sorban álláskor párszor elismételgette magában ezt a szép számot, amely csak nekünk, átlagos Jánosoknak, Sanyiknak és Gedeonoknak jelent néhány véletlenszerűen egymás mellé írt számot. A 456 78 93 Slovrenszky Pali bácsinak maga a gyönyörűség. 456 78 93, 456 78 93, ismételgette, míg végre reá került a sor. Az ablak mögül kérdőn kitekintő ügyintéző hölgy már meg sem lepődött, sőt, pillanatokon belül ő is felfedezte a 456 78 93-ban azt a rejtett szépséget, amelyet eddig csak Slovrenszky Pali bácsi érzékelhetett. 456 78 93, ismételte az ügyintéző hölgy, s közben kicsordultak a könnyei a meghatottságtól. Slovrenszky Pali bácsi odasúgta a hölgynek, hogy a 456 78 93 foglalt, már az enyém, de higgye el, kedves, a 789 45 61 is hasonló értékeket rejt magában. Az ügyintéző hölgyet még jobban megbabonázta a második számsorozat, izgalmában rágyújtott, s egy füst alatt két névváltoztatási kérelmet is kitöltött. Egyet Slovrenszky Pali bácsinak, egyet pedig magának. Pali bácsi nem tétlenkedett, rögtön randit kért, és kapott is az ügyintéző hölgytől. Minden simán ment. Pár héten belül elfogadták névváltoztatási kérelmeiket, s néhány hónap múlva meg is házasodtak. Az anyakönyvvezető összeadta őket, s így a pontos összegük 1246 24 54 lett. Végtelen boldogságukba csak annyi bánat férkőzött, hogy nem büszkélkedhettek népes családdal, mivel mindössze 0 gyerekük született.