Nem, ne haragudj, de nem. Nem a Facebookon ünneplem a születésnapomat. Amúgy tudtad volna, hogy ma van, ha nem a fészen töltöd az életedet? Dehogy tudtad volna. Ezt csak a párom és a szeretteim jegyzik, ne is játszd el, hogy eszedbe jutottam. Nem kérem tőled a szent és tiszta idővonalamra azt, hogy BSZT, se azt, hogy HBD. Ne nyeglézz nekem, hogy neked nincs időd normálisan felköszönteni, akkor ne is köszönts. Az utcán nem köszönsz, de itt küldesz egy giccses gifet rózsákkal és galambokkal. Piszkítsanak a te oldaladra. Vagy nekem címezve kiteszel közszemlére egy fotót májgyilkos tömény szeszesitalokkal. Nem iszom, meditálok és jógázom, csak szólok. Az ivás neked való, meg a hasonszőrű, boldogtalan haverjaidnak. És ha innék is. Mit kezdjek egy sablon jókívánsággal társított viszkis fotóval?! Ha legközelebb kölcsönkérsz tőlem, küldök neked pénzenergiát, jó lesz?
A tömegek Ctrl c – Ctrl v-zett egyenszövegeitől szerinted nekem boldogabb lesz a születésnapom? Mi közöd hozzá, milyen az én születésnapom? És ha nem is tartom, mert negyven felett már nincs mit ünnepelnem? Egyébként pedig igenis van, negyven felett lettem bölcs, amíg te a szesztől butulsz egyre mélyebb posványba süppedve. Tegyél csak ki még egy piás fotót, hadd lájkolják a tömegek.
Ne piszkíts bele ebbe a meghitt egó-ünnepbe, amely kizárólag az enyém és a szeretteimé, ha csak szegről-végről vagyok az ismerősöd. Különben sincs nagyon boldog születésnapom egy szürke, lehangoló csütörtöki napon, és attól se lesz, ha ezt te kívánod nekem. Ne furakodj be a szűk családi és baráti körömbe egy közösségi oldal hátán felkapaszkodva. Mit akarsz tőlem? Hívjalak meg egy italra, ha találkozunk? Reménytelen. Én nem oda járok, ahová te. Ne is erőlködj.
Nem a Facebookon ünneplem a születésnapomat, és nem félidegenekkel, akik belül még arra is irigyek, hogy ma van a születésnapom. Süt belőletek a rosszindulat, hiába bújtok a jól ismert "Boldog szülinapot!" – álarc mögé. Érzem, hogy nem őszinte a sok odavetett üzenet és jókívánság, nem tudtok átverni. Remélem, már részeg vagy – írja egyikőtök. Nem, barátom, nem vagyok részeg. Nagyon is józan vagyok, látom a folyamatokat, mi mögött mi lappang valójában, amíg téged megvezetnek a híroldalak és a közösségi média egésze. Menj Pokémont vadászni, az való neked. Nekem a keleti filozófiák dukálnak.
Hagyjatok engem nyugodtan elmélyedni éveim múlásának örvénylő spiráltornyában. Isten éltessen sokáig – írod. Mi a célod ezzel, hogy én sokáig éljek? Mit akarsz tőlem? Mit akartok tőlem? Milyen javakat remélsz tőlem hosszú időn át? Azt hiszed, valamit adok én neked az értékeimből? Tévedsz. Kincseim belül ragyognak, s csak kevesek kaphatnak belőlük. Adományom sosem szállna reád, bocs. Különben meg addig kell élnem, ameddig ezt odafent kijelölték, egy perccel se tovább.
És nem, azért sem, nekem nincs szülcsinapcsim. Nekem olyan nincs és sosem volt. Ne is ragaszd rám ezt a posztjópofi fodros címkét. Nekem evilágra érkezésemnek újabb évfordulója köszöntött be a mai napon. Facebook arctalan tömege, ünnepem palástjára rá ne lépj, lelkem színpompás márványterméből kotródj! Mert nem és nem, nem a Facebookon ünneplem a születésnapomat. Hanem itt, belül.
