- Nem húzódik le. De egy milliméternyit sem. Ő nem, majd te. És amikor elmentek egymás mellett, majdhogynem súrolva egymás autóját, összepöccintve a visszapillantókat a szűk úton, nem néz rád, nem int, nem bólint. Ő magasabb kasztba tartozik, neki egyenes az útja, nem rángatja jobbra-balra a kormányt, ő valaki, te, a senki, majd kitérsz az ő magasztos útjából.
- Ötvennel lehetne menni, de ő harminccal szarakodik előtted. Huszonöttel. Sietsz. Haladnál. Mindig jönnek szembe, nem tudod megelőzni. Látod, hogy forgatja a fejét, nézelődik, bámészkodik. Végre lefordul, tizenkét perces tökölés után.
- Dúródik a seggedbe. De hosszú kilométereken át. Akkor menjél, bazmeg. De nem megy. Akkor meg? Mit akar? Végre megelőz, menj anyádba felszólítással búcsúzol tőle.
- Kurva lassan fordul be. Akkurátusan feji a kormányt. Mi van? 600 000 tojást szállítasz a csomagtartódban? Félsz, hogy kiborul hátul a cefre? Legközelebb nem akarod esetleg letekert ablaknál, kihajolva megnézni, hogy valóban fordulnak-e a kerekek? Netán kiszállni kanyarodás közben?
- Rohadt gyorsan közeledve villog rád az autópályán, pedig te is a 145-öt súrolod. Hova a jó ku? Akkor menjél, bazmeg.
- Ködlámpázik, ha kell, ha nem. Neki van olyan. Neked nincs? Mér nincs? Na, látod. Ő be is bírja kapcsolni, kajakra. Ő ottan lent akarja pásztázni az utat, laposba tolja, vágod. Nem kell hozzá köd, nem köddel működik a lámpája, höhö.
- Dudál. Dudálgat, érted. Ott volt az első órán autóvezetésből, amikor dudálni tanultak a mazsolák. Azóta is tudja. Jelez. Csajoknak, haveroknak, szomszédoknak. Ha hazaér, rányom egyet. Ha elindul, megpöccinti, megsorozza. Hangos, hatásos. Dudálok, tehát vagyok.
- Reflektorral városban. De mint az állat, szinte üvölt a fényszórója. Kiégeti a szemedet. Villantasz rá. Nem érti, mi lehet, biztos mérnek, megköszöni, vagy nem is veszi észre a jelzésedet. Szereti a fényt, szereti az életet, szégyelld magad, te, aki a sötétben tévelyegsz!
- Megáll az út közepén. Csak úgy, bárhol. Irányjelzőt nem piszkálja. Elég a féklámpa, hirtelen. És akkor ott úgy áll. Valakit vár. Vagy csak viszket a bokája. Meg kell rendesen vakarni, nem ám menet közben. Vészvillogó sincs, hülye vagy? Szerinted az mennyit fogyasztana?
- Ismerős, de nem köszön. Légy megértő, huszonhatszor annyiba került az új traktor méretű, egybehegesztett Mercedes-BMW-je, mint a te proli talicskád. Neki már nem kell köszönnie a volán mögül, elérte a köszönésmentes vagyonhatárt.
- Városon kívül - ahol kilencvennel lehetne menni - mérnek a fiúk. Jeleztek neki, biztos, ami biztos, ő majd jól lelassít. Hatvanra. Valaki üzenje már meg neki, hogy sajnos nincs jutalom a kékektől postán, ha jóval a sebességhatár alatt gurulsz bele a traffiba.
- Országúton lájkoló. Posztol éppen a drága, az út amúgy is ugyanolyan, mint mindig, tök monoton, a hírfolyam sokkal izgalmasabb. Tegnap sem volt semmi para, haladjunk, közben meg zajlik az élet a fészen, nem kéne lemaradni a haverok új képeiről. A térdével fogja a kormányt, ujjacskáival telefont tart, lájkolgat, megoszt, kommentel.
