A minőségellenőr házaspár
Nagyon szeretnének már egy minden igényüket maximálisan kielégítő hotelban pihenni végre, de mindhiába, nekik sajnos minden szar. Mindenre lehet fintorogni, mindent le lehet fokozni, minősíteni, megpiszkálni, arrébb tolni. Nekik ez remekül megy. Az már eleve felbosszantja őket, hogy rajtuk kívül mások is tartózkodnak a fürdőben. Prolik, pfúj. „Én be nem megyek a medencébe, amíg ezek az alakok ott áztatják a seggüket, de utánuk se!” Utánozhatatlan fintorral próbálják magukat rosszul érezni, sikerül is nekik.
Összesúgnak. Rázzák a fejüket. Idő előtt összepakolnak. Beülnek a büfébe, kávézóba. Hosszas itallap-forgatásos árelemzés után kérnek egy-egy italt, de sajnos nem nyeri el a tetszésüket se a kiszolgálás, se a pohár, sem az ital hőmérséklete, se a szénsavtartalma, se a színe, íze, párája, állaga. Se semmi. Egyszóval minden szar, nagy szerencséjükre – megint nekik lett igazuk. A vacsora kínálata számukra a legkevésbé sem kielégítő. Az ételt mérges arccal forgatják szájukban. A pincér udvariasan megkérdi, elviheti-e a tányért, mire ők csak löknek hat centit az összeturkált ételen a pincér felé – jelezve, hogy viheted vissza a szarodat oda, ahonnan hoztad. Mennek a recepcióra panaszkodni. Valami zavarja őket. (Minden.) Nem is értik, miért nincs olyan hotel a világon, amely végre tökéletes lenne számukra. Pedig ők aztán tudják, mi kellene nekik a teljes kikapcsolódáshoz. Egyszerű recept ez. Ha túl nagy a csend, akkor pezsgés, programok, ha túl hűvös van a szobában, akkor magasabb hőmérséklet, ha ez, akkor szerintük inkább az, ha itt amaz van, akkor nekik emez kedvezne, mert nekik bizony igazuk van, tessék őket maradéktalanul kiszolgálni, mert ők aztán soha többet nem jönnek ide – ebben bízik a hotel teljes személyzete.
Pocakosék
Pocakos apu, anyu, a fiú és a kislány is. Családi vonás, hagyomány, tradíció náluk a terebélyes has. Nem tehetnek róla, genetika, ők attól még boldogok, így szépek, nagyobb testzsírszázalékkal is. Düllesztik rendületlenül, apu főleg, aki a hasát, azaz a tekintélyét bemutatva-simogatva vonul végig a derékig érő, 37 fokos gyógyvízben. Anyu egyrészesben. Nem slankít sajnos a fekete dressz, francba, mindegy. Azért minden egyes strandolás előtt beleszuszakolja magát. „Fogytam, tegnap nehezebben ment!” A kisfiúnak máris nagyobbak a mellei, mint a kislánynak. Nem tehetnek róla, genetika, zabálnak reggel, este, délben, napközben. Megy a csoki és a chips a medencénél, hiába van kint a tábla, hogy a kijelölt helyen étkezzenek, ez olyan tiltás nekik, mint másnak az, hogy itt ne vegyen levegőt lehetőleg. Nem nagyon beszélgetnek egymással. Fent a szobában már kimorogta magát apu, és kizsörtölődte magát anyu, aki azért néha meg-megrángatja a kisfiút. Viselkedjél! – mordul rá, ha már elviselhetetlen mennyiségű vízzel fröcsköli a húgát. Apu ilyenkor a nyugágyban szétfolyva fekszik. Ennék már valamit, csak ne kéne hozzá felkelni – gondolja becsukott szemmel. A vacsoránál hasuk méretéhez passzolóan púposra pakolják a tányérjaikat. Ki van fizetve, itt nem hagyhatják, úgyis kidobnák, ha megmarad, a hasukban lesz jó helyen az összes pörkölt és rántott szelet, ebben megegyezik a világlátásuk. Falnak. Náluk nincs olyan, hogy még ebből is kóstolok egy kicsit. Náluk a mindenből kell egy tisztességes adag játszik. Vacsora után felvánszorognak a szobába, és kiterülnek. Elalszanak a tévénél.
A gyúrós csávó és a csaja
A gyúrós csávó természetesen egyfolytában feszít. Minek gyúrna, ha nem tudná egy ilyen kivetkőzős helyen a legmegfelelőbben prezentálni a szálkáit? Az arcáról lerí, mennyire sajnálja, hogy csak gyors fekvőtámaszokkal tudta bedurrantania magát fent a szobában, mielőtt a medenceparton ledobta a fürdőköpenyt. Hatásosabb lett volna két órát edzeni valami fullos teremben, akkor jobban látszana az izomelválasztás. Karjait eltartja törzsétől – dinnyehordó póz befigyel, így igazán szélesnek tűnik, és folyamatosan tudja feszíteni a hátizmait. A csajszika szaporán tipegve követi páváját, lénye szinte eltűnik az izmok árnyékában, de azért a rózsaszín, fidres-fodros fürdőrucija jelzi, hogy ő is itt van, tessék rá is nézni. Mellei olyanok, mintha szilikonbetétesek lennének, de ő még csak egyszerűen nem löttyedt el, fiatal, hamvas és ropogós. Az öreg papák bámulják is rendesen, miközben áztatják magukat az áporodott gyógylöttyben. Este az étteremben hasonlóképp vonulnak. A lány indokolatlanul kihívó és kirívó ruházatával valójában a Story gálára készült, de sajnos idén sem hívták meg. A srácon még a pulóver is két mérettel kisebb, hogy érvényesülhessen például a tricepsze. Amikor pontos mozdulatokkal szed a natúr csirkemellből, ráfeszít a karjára. Testtudatos tekintetéből kiolvasható, ahogy a páncélos izomzata alatt cirkáló kiscsajra néz: örülj, Zsani, hogy velem lehetsz, nagyon szerencsés gádzsi vagy.
A nagyhangú parasztok
Egy társaság. Közösen bűnöznek, drogot árulnak, lányokat futtatnak. Zsarolnak, uzsorázgatnak. "Vállalkoznak". Mindenki elhozta az épp aktuális csaját, feleségét, pasiját, legújabb Ájfonját. A nők kiöltöznek. De durván és ízléstelenül. Annyi festéket visznek fel kifejezéstelen képükre a vacsorához, mint a hivatásos társaik. Ha ők maguk nem épp azok. (De.) A faszik között van egy görbe hátú, bólogatós. Az ilyenekre gondolva dobták pár éve piacra azokat a felhajtós gallérú pólókat. "Felhajtod, érted, mert raj, és látszik, hogy Ralph Lauren. Ide van írva, a nyakára. Vágod? Itt kezdődik a márka. Adj egy ötöst!" Van közöttük egy nagydarab, vastag aranyláncos. Ő nem a fitneszbuzi prototípusa, szarik a diétára, régen tolt pár kúra Nerobolt, még mindig combméretű a karja, még ha annak 70 százaléka szalonna is. Szögesdrót körtetkó befigyel a bicepszen. A Versace izompóló a tekintélyes pocakját is kidomborítja. Csámcsog. Mindenki tahó módon zabál. A leveshez olyan közel hajolnak, mintha szagolgatnák. Szürcsölnek, vadul kanalaznak. Minden ételre izomból ráhajolnak, nehogy valaki elvegye előlük. Így szokták meg ott, ahonnan jöttek. A legnagyobb asztalnál ülnek, folyamatosan kérik rá a drága piákat. Lehet, most bele sem isznak, csak legyen ott a bélíz meg a viszki, hadd lássák a többiek. A pincérekkel a saját eszközeikkel próbálnak bratyizni, de csak kellemetlenül hangos bunkóskodás lesz a közeledésből, a kiszolgáló személyzet kényszervigyorogva hajbókol, nem szívesen, de egyikük csak elteszi a borravalónak szánt koszos, gyűrött ötszázast. Bunkóék egyébként végig be vannak állva. A pia az alap, de a szobában tuti szippantottak is valamit. A mélygarázsban szlovák rendszámú, traktor méretű városi terepjárók várnak rájuk. A medencéknél napközben nem látni őket, hajnal ötig óbégatnak, randalíroznak, nem járnak reggelizni se, délutánig döglenek, rápihennek az esti pörgésre.
Totyogó papi mutatós mamival
Papi már igencsak reszketeg, de mégis egyfajta méltósággal adja a pénzes vén trotty szerepét. Az évek során akkurátusan vágta gajra az idegrendszerét, gyakorlatilag egy roncs lett a (száz)milliók gátlástalan besöprése közben, de a pihenés neki is jár. Élvezni már nem igazán tud semmit, de erőlteti. Feküdni mozdulatlanul a nyugágyban – ez még mindig megy neki. Mami húsz évvel fiatalabbnak néz ki, de lehet, hogy valójában is csak ötvenkettő, nem hetvenkettő. Mami nem titkoltan fürdőzik a papi által megtermelt javakban. Évi két tengerparti nyaralás, és hat wellness-hétvége. Síelés, adventi vásár, velencei karnevál. Mami egyszer él, nem? Ha akar, papi is mehet vele. Nyugi, már nem sokáig. Nem nagyon beszélgetnek. Miről? Ők nem esznek, ők elköltik a vacsorát. Maminak igazgyöngysor a nyakán, a frizura patent. Ízléses smink, és ferde, lapos tekintetek a harmincas, negyvenes férfiak felé. "Mit nézel? Semmit, azt a szobanövényt, nekünk is ilyen van Balatonlellén. Ja, nem, Révfülöpön." Papi Bem apóra hajazó, ápolt ősz szakállban tolja. A fürdőben elöl mami vonul, aki nem is mami, csak a papi teszi mamivá. Ő valójában egy jó nő, aki még újrakezdhetné az életét, de nem kapkod, az idő neki dolgozik, papi már nem sokáig húzza, a statisztikák maminak kedveznek, és a végrendelet is, csak hízelegni kell időnként, ennyi pedig maminak is belefér. A garázsban egy hajó méretű Merci várja őket. Budára mennek majd haza, valamelyik ingatlanjukba.
A massza, a többiek
A ruhaköltemény-néni: nem ma reggel hétkor kezdődik az Anna-bál, és nem itt, de azért elég feltűnő a reggeliző szerkó, ha ez volt a cél.
Ágyból kikelt csoszogó: seggén lógó, trottyos melcsiben, gyűrött, alvós pólóban és kamu Crocs papucsban piszkálgatja a felvágottakat, miközben szipog.
Elsőáldozók: arcukon levakarhatatlan öröm, minden szuper nekik, élvezik a vacsorát, a reggelit, a szobát, a strandot, a parkolót, a recepciót, mindent. Igazuk is van, ezért jöttek, ezért fizetnek, a minőségellenőr házaspár őket utálja a legjobban.
A rutinos szállodajárók: értékelnek, összevetnek, miközben a reggeli teájukat kortyolgatják. Nekik legalább nem minden egyöntetűen szar. „Emlékeztek, mintha Zalakaroson lett volna így elkészítve az omlett. Hévízen viszont 39 fokos volt az a meleg vizes medence, ami itt csak 37, nem mindegy ám.”
Kisgyerekes párok: a legkisebb visít, a nagyobbacska ordít, de azért megpróbálnak úgy kajálni, hogy nem vesznek róla tudomást. Nem sikerül nekik. Önfeledt úszkálás helyett a medencénél is folyamatos gyerekmentési akciókat hajtanak végre. Azért örülnek, hogy pihenhetnek. Ha a kicsik végre beájulnak vacsi után.
És még sokan mások…