Mi segítünk, nyugi: 

Terry Hullingbilgerd: Hófehérke és a hét körpe

Terry Hullingbilgerd művei mindig felkavarják a festészetet kedvelők érzelemvilágát. Színei vibrálóak, úgy hatnak, mintha tavasszal egy nyalókát szopogatva nyalnánk egy nyalókát a színes táj szívében. Terry Hullingbilgerd utolsó éveiben nem költött sokat a festészetre, abból dolgozott, ami talált, meg pont akkor emelték a színes festékek árát, úgyhogy mindent beleadott, csak a színeket nem. A hófehérke és a hét körpe műve etalon sok induló művész szemében.

Nézzük meg hófehérkét, amint rejtőzködően szemérmes, szinte elbújik a festmény kifakult mélységeiben. A hét körpe pedig körülötte mocorog. Van valami ki nem mondott színes dinamizmus ebben a remek alkotásban. Mind a hét köpörtyű úgy mozog, mintha keresnék, kutatnák hófehérkét, aki mágnesként vonzza őket, de jobb dolga is akadt, el kell bújnia az önmaga tisztasága alkotta fehérségben. A kulcs tehát az emberi kapcsolatokban van, Terry Hullingbilgerd ezt kitűnően érzékeltetve mondja ki: az ártatlanság nem ok arra, hogy rejtőzve éljünk, létesítsünk kapcsolatot bárkivel, lehet körpe is az illető, és nem olyan nagy baj, ha épp heten vannak.

Ralph Zugrich: Bátyámmal a gumisnál

Ralph Zugrich hajlamos volt olyan hétköznapi témákat feldolgozni festői szemmel, mint a “Kezet fogtam a kukásokkal” vagy a “Hentes biciklije”. A Bátyámmal a gumisnál az egyik legjobban kivitelezett ilyen műve. Ralph Zugrich képén ott a gumiszerelő műhely, melyet vidám, színpompás helynek mutat be. A szerelő épp pizzát rendelt, és olajos kézzel fogyasztja azt ebédre. A háttérben ott vannak a várakozó kuncsaftok, akik már alig várják, hogy elfogyjanak a pizzaszeletek, szeretnék lecserélni a téli gumikat nyárira. Ez a feszültség munkál a kép teljes felületén, a munka közti ebédszünetet Ralph Zugrich sárga sávval jelöli, mely átmenet a délutánba, amikor már a nap pályája olyan irányt vesz, hogy órák múlva akár az éj is leszállhat. Ralph Zugrich önmagát nem ábrázolja, csak a bátyját, aki egy Wartburggal várakozik a kép bal alsó sarkában. A motor jár, és a képet szemlélő is azt érzékeli, hogy ideje lenne lecserélni a gumikat. A remekbe szabott festmény egyaránt jelképezi a kisvárosban élők mindennapjait, az évszak, illetve napszakváltást, valamint a társadalmi rétegek közti átjárhatóságot, ahogy például az olasz étteremből rendelt pizza kék illatfelhője belengi ezt az élettel teli műhelyt.

És végül pedig a mai vendégünk: 

Kásdávnyik-Lovászy Etele, egy igazi művész, akinek egyik festménye elnyerte a Világ Jelenlegi Legjobb Alkotása-díjat.

Kedves Etele, mi a mű címe?

Nővéremékkel a póstán.

Mesélne bővebben erről az alkotásáról?

Voltunk nővéremékkel a póstán, utána pedig pont festettem. Benyomásiam voltak a póstán. A nővéreméknek nem voltak benyomásaik, ők nem is festettek semmit a pósta után.

Meglepte, hogy Ön vehette át ezért a művéért a Világ Jelenlegi Legjobb Alkotása-díjat?

Pont póstán voltam, vártam a nővéreméket, ők mondják, amikor megjöttek a póstára utánam, hogy valami díjat kaptam. Egyáltalán nem a díj miatt festettem a képet, hanem mert a nővéremékkel póstán voltunk.

Mit szólnak ehhez a postai dolgozók, hogy így ők is egyfajta nyilvánosságot kaptak a festménye által.

Nem tudom, egy üvegfal mögött ülnek, nem is értem, mit mondanak, a nővéremék se értik, de biztosan örülnek. Csekket voltam befizetni, most nem mondtak semmit.

Szeret postára járni?

Nem, de kell az ihlet, hogy festeni tudjak.

Ön szerint mi jellemzi a festészetét, milyen stiláris együtthatók azok, amelyekből kikeveri ezeket a képeket?

Egy képem van, a Nővéremékkel a póstán című, de elmondom azért. A festészetemre jellemző a visszaemlékezés, de ugyanilyen fontos a látványélmény, fontosak a látványról készített színvázlatok, rajzvázlatok. Fotók alapján komponálom meg a látványt, művészi rangra emelve a látvány esetlegességét. Rendkívül fontos szerepet játszanak a színárnyalatok, a sötét-világos ellentétek és a kompozíció. A kompozíció az, ami a kvalitásos képet megkülönbözteti a gyenge festménytől vagy a giccstől. A kompozíciónak fontos elemei a ritmus és a színek. Mert a jó festő nem pontosan azt festi, amit lát. Vannak részletek, amelyeket el kell hagynia, hogy kiemelje a lényeget, mert a kiemelés mindig valahová irányítja a figyelmet. Tehát a kompozíciónak vannak bizonyos elemei, amelyeket egy festőnek meg kell tanulnia. Én a festészetemben ezt tartom a legfontosabbnak, nem a technikát. De ami még ennél is fontosabb, az az, hogy nővéremékkel elmehessek a póstára.

És íme a sokat emlegetett Kásdávnyik-Lovászy alkotás, a Nővéremékkel a póstán: