-
Csináljuk ősszel. Az úgyis olyan szomorkás évszak. Vagy jövő ősszel.
-
Csak a jövő héten tudjuk folytatni, ennek száradnia kell.
-
Próbálj ne arra gondolni, hogy a konyhában fekszel egy matracon, és már el is tudsz aludni.
-
Csúszunk egy hetet, ha nem gond, úgyis ki vagytok pakolva, nem mindegy?
-
Max két hét. Durván három. Legyen négy hét, plusz mínusz 5-6 nap, és akkor full készre vágunk mindent.
-
Én akkor már a helyetekben kicserélném az ajtókat, ablakokat is. Meg a garázsajtót. A bejárati ajtót is. És akkor ez a közfal is kijöhetne. Meg a parketta is. Nagyon szép laminált parketták vannak már manapság.
-
Én tudom, mi is ebben voltunk benne egy hete, soha nem lesz vége, úgy érzi az ember, de végül szépek lesztek.
-
Megyünk, már úton vagyunk, csak még van egy kis munkánk a szomszéd utcában, 10-11-dél körül érünk oda, legkésőbb kettőre. De ma mindenképp elkezdjük.
-
Ki kókányolta előttünk ezeket az szúnyoghálókat?
-
Aludnál már egy jót a régi helyeden, mi?
-
Ezek megbízható emberek. Évek óta nekem dolgoznak. De hol vannak? Azt hittem, a belső szobát csinálják. Nem is jöttek ma?
-
Mi akkor mára már, ugye, ennyi volt, ennyi lett volna. Szerdán tudunk megint jönni, jövő szerdán.
-
Kicsit drágábbra jött ki a festés, közben felmentek a festékárak. Meg én nem is gondoltam volna, hogy ez a melléképület ekkora. Munka közben látszott, mennyit kellett felvinni rá valójában.
-
Fogd fel egy jó bulinak, és hozd a porszívót, légyszi.
-
Kész vagyunk. Ezt is megéltük. De jó végre hátradőlni. Nyugi. Nemsokára lehet takarítani, súrolni, dörzsölni, felmosni, leporolni, kirázni, visszapakolni, elrendezni, selejtezni. Még 4-5 nap és minden oké.
-
Akkor félreértettük egymást. Én Áfa nélkül mondtam a hatszázezret.
-
Van egy kis gond. Felpuklisodott a parketta, tessék megnézni, mutatom, ott is. Újra ki kell pakolni, nincs mese. Mi mondtuk, hogy száradnia kell.