Betörő. Eleve nem szeretem ezt a kifejezést, de mindegy, sajnos így hívjuk, jogtalanul. Szóval a betörő kisebbségben van, ezért légy rá tekintettel! Kénytelen rejtőzködő életvitelt folytatni, mert a társadalom nagy része még ma sem tudott megbékélni a betörővel. Miért tartasz tőle? Nincs rá okod. Mindjárt megmagyarázom.
A betörő azt szereti, amit te. Gyakorlatilag a féltve őrzött értékeidre kíváncsi, ő is igényelné azt, illetve pont olyat, mint amit te birtokolsz. Érdemes lenne közelebbről megismerned egy betörőt, hiszen nagyon is hasonló lehet hozzád. Ha úgy vesszük, egy az ízlésetek, ki tudja, lehet, hogy régóta figyel téged, rajongásig tud rólad mindent, hogy egy alkalmas pillanatban beléphessen lakásodba, ahol mélyet szippanthat egy barátságos otthon sajátos, megnyugtatóan puha, belső légteréből. És itt ugrik be egy kulcskérdés: miért bűn az, ha valaki melegségre vágyik?
Mert nem elég, hogy az otthon melegét szomjazza, számára is pont az a meghitt kuckó lenne a legmegfelelőbb arra az időre, amíg nagy buzgalommal keresgél benne, ami a tied. Légy nyitott a betörő felé, lehet, hogy több közös vonásod is van a betörővel. Lerohannod persze nem kell, ha épp otthonodban tartózkodik, mert nagyon megijedhet szegény, ha rárontasz, amint féltve őrzött értékeiddel ismerkedik. Mert részéről általában ilyenkor jön az ösztönös erőszak, ami nem más, mint egy munkájában megzavart mesterember kétségbeesett pánikcselekvése. Mert mije van egy betörőnek? Joga, és mása sem. Próbálj belegondolni, milyen életed lenne, ha csak jogaid lennének, de javaid alig.
Ugye tudod, hogy az iszlám országokban a nők kénytelenek fekete lepellel eltakarni az arcukat, hogy csak a szemük látszik? Látod, itt, Magyarországon, és sok más környező országban a betörők kénytelek így élni mindennapjaikat. És még te vagy felháborodva? Te, aki szabadon jársz-kelsz, fedetlen arccal? Próbálj meg nyáron, negyvenfokos melegben fekete símaszkban teljesíteni a munkahelyeden.
És ha még ez nem lenne elég, őket tényleg üldözi a rendőrség. És nem azért, mert nem csatolták be a biztonsági övüket, vagy ötven helyett véletlenül kilencvennel hajtottak a városban. Egy betörő eleve hátrányos helyzetben kell, hogy leélje az életét. Nem lehet őszinte, nem állhat ki a pódiumra, hogy könnyes szemmel bevallja, igen, BETÖRŐ vagyok, és boldogan, büszkén vállalom. Ez ma, a XXI. század elején egyszerűen képtelenség. És ennek TE vagy az oka, kedves becsületes embertársam. Ha lenne benned egy minimális empátia, el tudnád fogadni végre a betörőt. Kebledre ölelhetnéd, elvetemült betörő helyett kedves vendéget látnál benne, és békében élhetnétek együtt e földön.
Mert mi lenne, ha egy szegény, szerencsétlen ember véletlenül bevallaná, hogy igen, én betörő vagyok? Egyből lerohannák a rendőrök, és mehetne a börtönbe. Pedig lehet, hogy szépen tud hímezni, tojást festeni, vagy műkorcsolyázni, de ezt ott, bent már nem tudja kamatoztatni, megmutatni a szélesebb nagyközönségnek, mert rajta a billog, hogy igen, ő egy betörő, aki csupán egy előítéletes társadalom ártatlan áldozata. Előrelépés viszont, hogy manapság már egy-egy betörő néhány röpke hónap után máris szabadulhat, újra otthont és anyagi javakat keresgélve magának, ezzel is szerves részeként ténykedve modern társadalmunknak.
Mélyedj magadba, hogy mennyi javad van, amiket az évek során felhalmoztál. Gondolj bele, hogy igazából mire van szükséged. Drága, márkás óra? Nem lenne jobb helye egy betörőnél? Vagy az ékszereid. Mire jó a talmi csillogás? Önámítás, átverés, semmi több. Neked kell változni, hogy a betörő közeledését egyfajta sajátos gyengédségnek, ne pedig erőszaknak fogd fel. Adj hálát a sorsnak, hogy a szüleid támogatnak, vagy megfelelő munkahelyednek köszönhetően jól élsz, és légy belátó azokkal szemben, akiket bűnözőknek kikiáltva üldöz a rendőrség, a társadalom és szinte az egész világ. Adj helyet szívedben ennek az erőszakosnak kikiáltott fickónak, aki valójában egy szeretetre és megértésre vágyó, érzékeny gyermek. Változz meg!
