Viharsarki Kattintós

Gipszkarácsony

2015. december 26. 09:08 - Hácsé77

img_5132_2.JPG

Utazás a fekvőgipszem körül, záró fejezet

Még mondjuk, ami erre jól jönne, az egy brutális influenza. Törött lábbal fekszik az ember, közben lázas, be van dugulva az orra, és kegyetlenül fáj a torka. És még ez az egész megfejelve egy izmos másnapossággal. Fejfájással, gyomorégéssel, szédüléssel. Elvileg meg tudnám csinálni magamnak. Kikúszom a kertbe, így, pólóban, és ott szépen következik egy kiadós fetrengés a hideg sárban. Közben magamhoz veszek fél liter pálinkát pár üveg rozéval és édes pezsgővel (a garantált fejfájás érdekében). Úgysem karácsonyoztam normálisan, ennyi szerintem belefér. M. Zoli barátommal beszéltük anno, hogy lenne olyan, hogy másnaposság tabletta. Nem piázol este, semmi elhajlás, szépen lefekszel tízkor, olvasgatsz az ágyban, majd álomra szenderülsz. De előtte valaki óvatosan belecsempész az esti vizecskédbe a másnaposság tablettából. Kettőt!!! És értetlenül kelsz fel másnap reggel, mész hányni, forog veled az ágy, meg ami ilyenkor illik.

Milyen volt a karácsonyom fekvőgipszben? Elvileg még tart. Felpolcolt lábbal ültem a gépnél, tekertem a netet, töltöttem fel az idióta, saját gyártású mémeket a blogomra. Ittam is, óvatosba. Jó borok. Villányi rozék, fehérek. Szenteste volt egy kis birspálinka is. Be voltam szarva, hogy a járókerettel eltaknyolok kifelé a vécére, semmi bebaszcsi, finoman nyomtam, tényleg. Volt evés is, de nem olyan vadparaszt módra, mint valamelyik évben, amikor összehánytam a vécé négy falán a csempét, csak úgy fröcskölt ki belőlem a vörösboros halászlé.

Néha persze elszomorodtam. Ja, mert ugye nézegettem a neten az ilyen gipszes fórumokat. Nem vagyok normális. Minek? Azért, hogy még szarabb kedvem legyen. Riogattam magam, arra volt jó. Ott mindenki 6 hétig volt fekvőgipszben, utána 8 hét járó, de nem forrt össze rendesen, újra el kellett törni a lábukat, utána műtétek, nem egy, legalább hat, csavarok, lemezek, fém rudak, amputáció, műlábak. És utána itt szépen lebiggyedt szájjal feküdtem, hogy velem is biztosan ez lesz. Tuti. Nem, velem még ennél is rosszabb. Bele fogok dögölni ebbe az egész kibebaszott szarságba. Hülyegyerek, szedd össze magad, ne hisztizz.

És akkor olyanokkal nyugtattam magam megint, hogy lehet olvasni. Aha. Rohadt unalmas minden könyv egy idő után. Olvasok pár sort, és rögtön elkalandozom. Hová? A gipszemhez. Meg oda, hogy miért kellett, miért velem, miért??? Vááá.

Úgyhogy próbálkoztam én, de tényleg. Nem, azért ez túlzás, voltak jó fél óráim amikor sikerült belemerülnöm. Egy bárkás rovathoz újra fellapoztam A kacagó harcsa című horgásznovella-gyűjteményt. Nagyon hangulatos, meg is írtam a jegyzetemet a Bárkának rögtön, elvileg január elején hozzák a Tündérkert rovatban. A lány hét névvel, szökésem Észak-Koreából. Az nagyon lekötött. Már a felénél járok. Járok?! Dehogy járok. Fekszem. Látod? Mindenhol a nyelvben a lépés, járás. Haladás. Lépcsőfok. Kilábalás. Bal lábbal kelés. Na, nekem arra nem szabad rálépnem még két napig. Utána sem azért kapok Járóka Sándorgipszet, hogy elinduljak szerencsét próbálni. Lehet vele lépkedni a lakásban, meg autóval el tudnak vinni végre a melóhelyre. Tényleg azt mondom, hogy végre, mert totál le vagyok maradva a kinti adminisztrációval. Év végi zárások. Várnak. Lesz mit körmölni, pötyögni.

Eltelt egy hét fekvőgipszben. Nem tudom felidézni, melyik napon mi volt pontosan. Ezek a naplók valamennyire segítenek. Rutinos lettem. A járókeret nélkül sokkal nehezebb lett volna minden. Ha nagyon kellett, tudtam a lakásban zörögve araszolgatni. Még ne kiabáljuk el. Nyugi, még tart. Még ki kell húznom, hogy nem esem el. Az mekkora balfaszság lenne. De erről is olvastam, hogy valaki fekvőgipsszel kibénázott a vécére, és ott úgy elesett, hogy eltörött a karja. Önsorsrontás rulez!

20151223_152939.jpg

Már az oltás sem izgat. Döföm. Döföm a fenét, még mindig megremeg a kezem, amikor a hashájamba szúrom a centis tűt. De csinálom, tolom, nyomom. Nem engedem meg magamnak azt a luxust, hogy utáljam. Nincsenek érzelmek. A tű és én nem ismerjük egymást. Átesem rajta. Látod, megint az esés. Ne.

Nyomom a tornát is, lábemelgetések, hajlítgatások. Expanderrel a napi gyakorlatok karra, vállra, fülre, állra. Muszáj, mert semmi mozgásom sincs. Satnyulnék. Satnyulok így is. Belehízom ezekbe a terekbe. A háj örök, az izom nagyon huncut és lusta valami.

20151220_103341.jpg

És az idő. Nagyon pörgött. Pazaroltam az időt. Dobáltam, szétszórtam, elhullajtottam a perceket. De még tart. Még két nap hétfőig a maival együtt.

Most aztán megismertem a lakás belső tereinek zegzugait. A macska valódi tulajdonságait. Eddig is tudtam, hogy egy rohadék, de most teljesen megbizonyosodtam róla. Hisztizve nyávogott, ha a járókerettel zörögtem a lakásban. Félt a szerkezettől. Nem volt együtt érző. Rohadjak meg, mert nem adok neki fekvőgipsszel azonnal enni, ahogyan ő kijelöli magának az esti étkezés időpontját: kezd sötétedni, intenzíven nyávog, MOST akarok enni, lehetőleg kétszer annyit, mint adnál alapból. Ennek ellenére imádom őt. Miért? Mit tudom én. Cica. Szőrős. Egyéniség.

Ilyen volt ez az egy hét fekvőgipszben. Próbáltam megtalálni az előnyeit. Vannak, sikerült. De persze gyakran visszahúzott bűzös mocsarába a depresszió, az önsajnálat. Kimásztam belőle, nem fulladtam bele. Még két nap a maival. Olvasom a megkezdett könyveimet. Megnézek 2-3 Family guy epizódot a neten. Írok egy újabb verset a bezártságról. Figyelem a szőrös, dagadt fejemet a tükörben. Egyre nagyobb rutinnal zörgök ki vécére. Délután négy körül szúrom a hasamat. Örömmel veszem fel a telefont, ha valaki a semmiről szeretne velem pofázni húsz percen keresztül. Eszem a maradékokat. Iszom egy pohár vörösbort. Kinézek az ablakon, még mindig nem kár, hogy nem tudok szaladgálni a réten. A rét ködös és sáros. Fagyjál be szépen, megyek.

img_5160.JPG

 

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://vkatt.blog.hu/api/trackback/id/tr798199996

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

francoska 2017.12.26. 13:15:47

Nem is mondtam két éve, hogy ez jó? Pedig... ;)
süti beállítások módosítása