-
Akármikor utazol bármerre, az biztos, hogy a felszállás előtt tudod meg a hírt: nemrég zuhant le egy gép valahol, természetesen nincsenek túlélők.
-
Mire várunk? Miért nem engednek már fel a gépre minket? Biztos hezitálnak, hogy megfelelő-e a repülő állapota.
-
Hány éves lehet ez a gép? Nem tűnik valami újnak.
-
Mennyi kis csavar van itt a burkolatán. Nem létezik, hogy ezek mind rendesen meg vannak húzva.
-
Láttad, milyen kis fiatal srác az egyik pilóta? Állítom, most repül harmadjára.
-
Hol a vészkijárat? Nem láttam, hová mutatott, és hol a mentőmellényem? Meg az oxigénmaszk? Miért kell az ördögöt a falra festeniük? Rosszul vagyok.
-
Nézd, hogy lengedezik a gép szárnya, ahogy gurulunk! Ez így mozog? Mi lesz fönt a levegőben? Elhagyjuk?
-
Csak gurulunk itt már vagy húsz perce. Biztos elromlott valami, azért nem tudunk felszállni.
-
Biztos, hogy ilyen meredeken szoktak felszállni ezek a gépek? A filmeken nem így néz ki.
-
Turbulencia. Fasza. A hölgy fel-alá rohangál a folyosón. Már ketten rohannak a pilótafülke felé. Közben megállnak kapaszkodni kicsit. Mi lesz itt?
-
Ting! Megszólalt a figyelmeztető hang. Tuti, valami szar van a palacsintában. Mi villog ott? Nem látom.
-
Figyelj, gép még nem maradt fent a levegőben, nyugi. (Ezt a szakállas poént minden második sorban elsüti valaki – nem vigasztal.)
-
Nézd már, mit sugdolóznak a stewardessek?
-
Esküszöm, hogy a pilóta jött ki az előbb vécére.
-
Mi ez a szag? Te nem érzed? Remélem, nem füst.
-
Rohadtul süllyedünk. Pedig még messze a leszállás.
-
Ilyen sötétben honnan a picsából tudják, mikor és hova kell letenni a gépet? Mi a fenéért nem tudtunk időben felszállni?
-
Úgy odavágta a gépet, nem tört ki az egyik kerék?
-
Miért nem engednek már ki? Alig van bent levegő. Csak nem ragadtak be az ajtók?