Tescoban találkozáskor: Vásárolgatsz? (Dehogy, csak bejöttem nézelődni, tetszenek a termékek, főleg a gazdaságos.)

Benzinkúton: Kifogyott? (Nem, tele van a tank, csak van egy kényszerbetegségem, muszáj rátöltenem.)

Bárhol: És, amúgy hogy vagytok? (Amúgy jól. Emígy szarul.)

Virágboltban: Lehet úgy, hogy ezekből a rózsákból egy csokrot? (Nem, azt nem lehet, mert megdől a tér-idő kontinuum.)

Medencében ismerősnek: Úszkálgatás? (Nem, igazából megfulladni jöttem, csak nem akarom előttetek.)

Osztálytalálkozón: És, veled mi van? Hol vagy most? Család? Gyerekek? Aha. (Hát én azóta már, egyébként meg azóta se.)

Sorban álláskor: Ez nem igaz, miért nem halad a sor? (Mert egy gorilla fojtogatja az ablak mögött ülő kisasszonyt.)

Új autó tulajdonosának: Hány lóerős? Mennyit fogyaszt? Most nem azért, de mennyi volt? (Kérlek szépen, nem akarok hazudni, de ez a verda…)

Hajvágásról érkezett kollégának: Fodrásznál voltál? (Nem, felidegesített a tavaszi színáradat, és megtéptem a saját hajamat.)

Kondisnak: Mennyivel nyomsz fekve? Hányas a karod? Szedsz valamit? (Nem ez a lényeg, figyu, hanem hogy a testképzavar öntudatát erősítve az izomszalagok terhelése során…)

Kiskutyát vásárolt barátnak: Aranyos? (Nem, egy undorító, nyálkás féreg, alig várom, hogy odébb kússzon.)

Fogorvosnak: Ugye, nem fog fájni? (Dehogy fog. Sőt, kellemes lesz. Csak az orgazmustól fog felszisszenni egy picit.)

Étteremben ismerősöknek: Megéheztetek? (Nem, csak gondoltuk, beülünk délben, hogy vacsorára biztosan legyen helyünk.)

Horgásznak: Van valami? (Nem, nincs semmi, egy légüres térben lebegek, illetve a semmi van, de az meg úgy létezhet, hogy a valami…)

Az első vízbe merészkedőnek: Milyen a víz? (Kismalac.)

Bármit befejezőnek: Elég volt? (Dehogy volt elég. A hidegburkolásból sosem elég. Csak mazochista vagyok, ezért szakítottam meg ezt a boldogságos tevékenységet.)

Kocsmában asztaltársaságnak: Sörözgetés? (Fenét. Habzó, szénsavas teát iszunk korsókból. Ez egy lubaritán népszokás, nem tudtad?)

Kórházban fekvőnek: Hogy vagy? (Kirobbanóan. Életemnek egyik legszebb szakasza ez, óránként imádkozom, hogy sose érjen véget.)

Esőből érkezőnek: Megáztál? (Nem, mert az aurám megvéd, ilyenkor mintha üvegből lenne. A hajamon pedig nem víz van, hanem hajolaj, olaszos a világom.)

Nyaralásból érkezőnek: Gyorsan eltelt? (Dehogy, igazából még most is tart, gyere, menjünk le a tengerpartra, de előtte igyunk valami ütős koktélt.)

Tehenészetben dolgozónak: Tejelnek a bocik? (Szerencsére már nem, most abban a laktációs időszakban vannak a tehenek, amikor rozéfröccs ömlik a tőgyükből.)

Elhagyott szerelmestől: Hiányzik? (Ugyan, dehogy, olyan jó egyedül lenni, képzeld, felfedeztem a pöcsömet, mostanában együtt játszunk.)

Temetésről jövőnek: Mi volt? (A bohóc fél órát késett, de a lufiknak így is örült mindenki.)

Bulizónak másnap: Ittatok? (Nem, az éjszaka úgy az igazi, ha végig Fantát szürcsölsz. Megered tőle a nyelved.)

Dohányzásról leszokónak: Szíved szerint rágyújtanál? (Semmiképp. Évtizedekig nyűg volt a füst beszippantása, elég volt a szenvedésből, a reggeli kávénál meg abszolút nem hiányzik.)

Pénztáros a bevásárlás legvégén: Másvalamit? (Igen! Kérnék még három gömb csokoládé, csokoládé, csokoládét. Örülök, hogy így rákérdezett, különben nem nyalnék egy jót.)

Kedves vendég: A cipőmet levegyem? (Á, dehogy, hat éve ellenezzük a takarítást, sőt, feküdj be így az ágyamba, az se baj, ha kutyaszarba léptél az utcán, szeretem a krémes álmokat.)