Viharsarki Kattintós

Régen igazi nyarak voltak

2015. június 04. 10:42 - Hácsé77

Ez neked nyár? Hagyjad már magadat békében. Akkor te nem tudod, mi az igazi kánikulai rekkenő, tetves, kurva meleg, a büdös, savanyúságos életbe, barátom. Kicsit kisüt a nap, és fel vagy háborodva, hogy gyöngyözik a homlokod.

A harmincas években voltak igazi nyarak. Februártól novemberig tartott a jó idő. Mi már január végén fürödtünk a kacsatóban. Az első napsugarak megolvasztották a jégpáncélt, és csobbantunk. Húsvétra olyan barna voltam, hogy el akartak vinni locsolásról rabszolgának.

Mezítláb jártunk, ahogy elolvadt a hó. Forró volt a placc, de kibírtuk. Nyári gyerek vagyok. Nyáron születtem, és nyáron van a névnapom is. De nem nyáron fogok megdögleni, mert bírom a meleget. Emlékszem 1932 júniusára. Olyan meleg volt 160 napon át, hogy kiszáradtak a folyók. Lejártunk a kicserepesedett mederbe sült keszegeket ropogtatni. Csontszáraz hínársalátával ettük. Egyszer reggelire megettem egy negyvenkilós harcsát, mert jólesett, jól át volt sülve a napon. Volt már szaga, de nekem is volt, nem aggódtam. Izzadtunk, de boldogok voltunk. Az ország egy sivataggá vált, még saját tevém is volt, Flórinak hívtam, de kiszáradt szegény, nem bírta a meleget, finnyás volt.

Be szép is volt az, amikor elszáradt a tanya körül minden. Bozóttüzek világítottak az éjszakában, nem egy barátom megégett, de boldogok voltunk, mert szerettük egymást. A tehenünkből pasztőrözött tej csorgott kifelé. Meg túró, forró túró, azt is megettük, utána szegény tehénke eltörött a kanyarban, mert úgy megszáradt legelészés közben. Olyat roppant, hogy beleremegett a délibáb is. Egy ideje már csak izzó kórókat evett, de boldog volt, mert érezte, hogy szeretjük, és bírjuk a meleget. Ő nem bírta, mert gyenge volt.

Hajnalban jártunk dolgozni, kapartuk a forró földet a körmeinkkel. Reggel fél kettőkor lehűlt a levegő 47 fokra, és akkor megnyomtuk a munkát. Egy nap 60-70 holdat is felástam, ásó nélkül, mezítláb. És nem fájt a lábam, de ha fájt volna is, meg sem szabadott mukkannunk, mert a munka volt az első, és a nyári meleg szeretete.

Ez neked meleg? Ez egy langyos picsafüst fing utca 2. Izzadozol meg sóhajtozol? Meg narancssárga riasztás? Igyunk sok folyadékot? 1938 nyarán hat hónapon át nem ittunk egy kortyocska vizet sem, mert munka volt, nyári munka, nem értünk rá lubickolni meg lögybölni. Szikárak voltunk. Izzadtunk, persze, de nem visítoztunk vizecskéért, mint valami hisztis kisbaba.

Ez neked nyár? Ez semmi, kicsit melegszik az idő, és vinnyogsz, mert gyenge vagy. Ez a mai, média által felfújt napfény az igazi parasztvakítás. Gyere, mutatok valamit. Itt van. Ne ijedj meg! Ez az 1933-as nyári bőröm. Felhólyagosodott, aztán szépen egyben levedlettem, itt van a szekrényben. Egy szép emlék. Így védekezett a szervezetem a meleg ellen, és nem kaptam napszúrást meg szomjhalált, mint valami finnyás kis taknyos szarházi.

Addig örülj, amíg nem jönnek vissza a harmincas évek, te kis hikomat, finnyás gizdagyerek.

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://vkatt.blog.hu/api/trackback/id/tr837517150

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

BirkaFing Média 2015.06.04. 17:35:05

Bolgáriában 1953. szeptember 31-én mértek 53,2 fokot is (Celsius) árnyékban, ráadásul éjszaka. Aznap megdőlt az abszolút napi rekord is, mert a napi átlaghőmérséklet 31,9 C volt.