Viharsarki Kattintós

Váratlan fordulatok nótaszövegekben

2015. március 26. 05:00 - Hácsé77

Szülőfalum, ahol én születtem.

Vár engem a babám.

Anyám, a te fiad sokat gondol reád.

Kis falumba hazatérek én.

Elindulok én már haza, nem maradok itten.

Gyere, koccints vélem, szeretem a jó bort.

Eljött az ősz, hull a levél a fáról.

Itt a tavasz, lángra lobbant a szívem is.

Kereslek, de nem talállak.

Megleltelek, úgy imádlak.

Légy az enyém, úgy szeretlek.

Mi lesz vélem, ha nem szeretsz?

Ne hagyj el, mert magányos leszek én.

Fáj a szívem, mi lesz most vélem?

Egy szép nyári éjszakán, ragyogtak a csillagok az égen.

Nincs már nékem maradásom, útra kelek hát.

Gyere, rózsám, ülj ide az ölembe.

Megéheztem, adj hát ennem, galambom.

Rég volt az, mikor én gyermek voltam.

Fényesen világít odafenn a nyári nap.

Rég láttam én a babámat, megkeresem hát.

Édesanyám, édesanyám.

Nótás kedvem vagyon nékem.

Nem találom helyemet, bolyongok a világban.

Fagyos szél fúj, eljött a tél.

Elfáradtam, megpihennék már.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://vkatt.blog.hu/api/trackback/id/tr167304984

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása